Ebben a részben kicsit kifejtem az érdeklődőknek, hogy a bútoriparban milyen alapanyagokból is készülnek a bútorok, valamint a tervezéskor milyen méreteket kell figyelembe venni.
Igyekszek közérthetően fogalmazni, de szakmailag nem felszínes lenni.
Mielőtt belemerülnénk a dolgokba, fontos azt leszögezni, hogy nincs minden bútorhoz egyetlen tökéletes alapanyag, különböző szemszögek alapján szakértelemmel kell eldönteni hogy mit is alkalmazzunk:
Laminált forgácslap
– a bútoripar egyik leggyakoribb alapanyaga –
A laminált forgácslap talán a legismertebbek közé tartozik. A hordozóanyag különbüző méretű faforgács rétegekből és műgyantából készül, amit hőprésben, hő hatására préselnek táblákká.
Ezekre a lapokra egy gyantával impregnált papírréteg kerül ami megadja hogy bükk, tölgy vagy Hupilila felületet kapunk.
A laminált forgácslap egyik legnagyobb előnye, hogy rengeteg színben, faerezetben és felületi struktúrában elérhető. Emiatt kiválóan használható szekrényekhez, konyhabútorokhoz, nappali- és hálószobabútorokhoz, irodabútorokhoz, polcokhoz és számos egyéb belsőépítészeti megoldáshoz.
Fontos figyelembe venni, hogy azért tud olcsóbb lenni ez az alapanyag, mert azon kívül, hogy dekoratív, nem bír semilyen extra tulajdonsággal. Nincs extra kopásállósága sem vízállósága, nem ellenálló a tűzzel szemben sem.
Milyen méretekben készül?
A bútorlapok nem végtelen méretűek. A gyártók és forgalmazók meghatározott táblaméretekkel dolgoznak. Például több laminált forgácslap és MDF terméknél találkozhatunk a 2800 × 2070 mm-es táblamérettel.
Ez azt jelenti, hogy egy bútor tervezésekor nem elég azt megrajzolni, hogy „legyen egy 3000 mm széles szekrény”
Azt is meg kell vizsgálni, hogy:
- hogyan lehet az alkatrészeket elhelyezni a táblán
- melyik alkatrész milyen irányban kerüljön a lapra, az első megadott méret mindig a rajzolat hosszirányának megfelelő
- mennyi vágási veszteség keletkezik
- hol kell élzárással számolni
- milyen vastag legyen az alapanyag
- és az adott alkatrész egyáltalán kifér-e a rendelkezésre álló táblából
A vastagságot is már a tervezéskor meg kell határozni
Nem minden bútoralkatrészhez ugyanaz a vastagság az ideális.
A korpuszoknál (szekrénytest) gyakori választás a 16 vagy 18 mm-es lap, de egy polcnál, ajtónál, asztallapnál vagy nagyobb fesztávú elemnél már más szempontok is előtérbe kerülhetnek. Én személy szerint nem támogatom a 16mm anyagok használatát a szekrénytestek esetében, (Lásd IKEA jellegű bútorok instabilitása)
Egy hosszú polc például megfelelő merevítés nélkül a terhelés hatására idővel meghajolhat. (kiváló példák erre a könyvtárakban elhelyezett rosszul megtervezett nagy fesztávú könyvesszekrények) Ilyenkor nem feltétlenül az a jó megoldás, hogy „tegyünk bele vastagabb lapot”. Lehet, hogy egy megfelelően elhelyezett merevítő, közbenső oldalfal vagy más szerkezeti megoldás sokkal hatékonyabb.
– A lapméret a költséget is befolyásolja –
Ez a tervezés egyik legfontosabb, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott része.
Tegyük fel, hogy egy szekrényhez szükségünk van több nagy méretű oldalra, tetőlapra, fenéklapra és polcra. Nem mindegy, hogyan helyezzük el ezeket a táblán.
Ha rosszul optimalizáljuk a szabást, ugyanahhoz a bútorhoz jelentősen több alapanyagot kell megvásárolni.
Ez 2 problémát is okoz egyből: Drágább lesz a bútor és több hulladék keletkezik
Egy jó bútorterv ezért nemcsak azt mutatja meg, hogy hogyan néz ki a kész bútor, hanem azt is figyelembe veszi, hogy a szükséges alkatrészek hogyan gyárthatók le a rendelkezésre álló táblákból.
A modern laminált lapok jelentős része faerezetes lenyomattal készül. Ilyenkor a lap szabásánál nem lehet egyszerűen elforgatni minden alkatrészt úgy, ahogy éppen jobban kijön az anyagból.
Ha egy szekrényajtón függőlegesen szeretnénk látni a faerezetet, akkor az ajtót a megfelelő irányban kell szabni. Ha több ajtó kerül egymás mellé, érdemes arra is figyelni, hogy a mintázat vizuálisan egységes legyen.
Vagyis a szabásoptimalizálás és a látványtervezés összefügg egymással.
Ez különösen fontos prémium bútoroknál, ahol egy rossz irányba fordított erezet vagy egy látványosan eltérő dekorillesztés az egész bútor összképét ronthatja.
Ahhoz, hogy szép bútorokat lehessen készíteni ezekből a lapokból, szükséges a méretre vágott élüket esztétikussá tenni. Ezt az folyamatot az élzáró gépekkel tudjuk megtenni. Általában 0,4mm, 1mm, vagy 2mm vastag élzárást alkalmazunk. Az élzárás is megér egy külön fejezetet, úgyhogy ezt sem taglalnám most részletesebben.
A jó bútortervezés tehát nem ott kezdődik, hogy „milyen színű legyen a bútor”. Először azt kell meghatározni, hogy milyen feladatra készül, milyen terhelést kap, milyen környezetben lesz, milyen alapanyagból gazdaságos elkészíteni, és hogyan lehet az adott táblaméretekből a lehető legkevesebb veszteséggel legyártani.
MDF farostlemez
– amikor a sima, homogén felület a fontos –
Az MDF jelentése Medium Density Fibreboard, vagyis közepes sűrűségű farostlemez. A forgácslappal ellentétben nem nagyobb faforgácsdarabokból, hanem finomra őrölt farostból készül, amelyet gyantával kevernek, majd magas hőmérsékleten és nyomáson préselnek. Ennek köszönhetően nagyon homogén és egyenletes szerkezetű.
Az MDF egyik legnagyobb előnye a sima felület és az egyenletes anyagszerkezet. Ezért különösen alkalmas olyan bútoralkatrészekhez, amelyeket festeni, fóliázni, furnérozni vagy marni szeretnénk.
Gyakori választás például bútorfrontok, ajtók, dekoratív panelek, marással kialakított felületek és egyedi belsőépítészeti elemek készítéséhez.
Ami még fontos ezeknél a lapanyagoknál, hogy általában drágább a hagyományos forgácslapnál, és nagyobb a tömege is. A natúr MDF önmagában nem vízálló, ezért nedves környezetben mindig az adott felhasználásnak megfelelő típust kell választani. Léteznek nedvességálló és égéskésleltető tulajdonságokkal bíró MDF lapok is.
HDF farostlemez
– a nagyobb sűrűségű farostlemez –
A HDF, vagyis High Density Fibreboard a farostlemezek nagyobb sűrűségű változata. Az MDF-hez hasonló alapelven készül, de tömörebb szerkezetű.
A bútoriparban gyakran találkozhatunk vele hátfalak, fiókaljak, vékonyabb szerkezeti elemek vagy egyéb olyan alkatrészek formájában, ahol fontos a vékony, mégis merevebb lap.
A HDF-et gyakran felületkezelik vagy laminálják is, ezért nem feltétlenül csak „nyers” barna lapként kell elképzelni.
rétegelt lemez
– amikor a szilárdság és a stabilitás a fontos –
A rétegelt lemez több, egymásra merőlegesen elhelyezett furnérrétegből készül. A rétegek irányának váltakozása miatt az anyag jól ellenáll a különböző irányú terheléseknek
A rétegelt lemez egyik nagy előnye a jó szilárdság és a stabilitás. Emiatt olyan bútoroknál is jó választás lehet, ahol nagyobb mechanikai igénybevétel várható.
Különböző minőségi osztályokba sorolják őket attól függően, hogy a rétegekbe milyen fahibákat engednek megjelenni, ez különösen fontos a látszó oldalakon. Hátránya, hogy drágább a forgácslapnál és az MDF-nél
Előnyei:
- jó szilárdság
- jó csavartartó képesség
- stabil szerkezet
- sokféle vastagságban és kivitelben elérhető,
- bizonyos típusai nedvességgel szemben is ellenállóbbak
Prémium bútoroknál, egyedi belsőépítészeti munkáknál, ülőbútoroknál és olyan szerkezeteknél is használható, ahol a nagyobb szilárdság fontosabb, mint az alacsony ár.
Tömörfa
– a természetes fa valódi karaktere –
A tömörfa bútoroknál maga a faanyag adja a szerkezetet és a megjelenést. Bükk, tölgy, kőris, juhar és számos más fafaj is használható.
A tömörfa egyik legnagyobb előnye a természetes megjelenés. Egy jól elkészített tömörfa bútor hosszú élettartamú lehet, és megfelelő felületkezeléssel nagyon tartós megoldást jelenthet. Nagyon fontos tulajdonsága, hogy javítható, felújítható az évek múlásával
A hátrányai között azonban számolni kell a magasabb anyagköltséggel, a nagyobb tömeggel és azzal, hogy a fa természetes anyagként reagál a környezet páratartalmának változásaira.
A táblásított tömörfa lapok ezért már önmagukban is külön tervezési szempontot jelentenek. A gyártók például több méretben és vastagságban kínálják ezeket; egyes termékeknél akár 900–5000 mm közötti hosszúság és 19–55 mm közötti vastagság is előfordulhat.
Furnérozott lap
– természetes fa megjelenése táblás alapanyagon –
A furnérozott lap lényege, hogy egy stabil hordozóra – például MDF-re, forgácslapra vagy rétegelt lemezre – valódi fa furnér kerül.
Így megkapjuk a valódi fa természetes megjelenését, miközben a nagy méretű bútoralkatrészek gyártása sok esetben kiszámíthatóbb és gazdaságosabb lehet, mint tömörfából.
Különösen elegáns megoldás nappali-, hálószoba-, irodai és prémium kategóriás bútoroknál.
OSB lap
– elsősorban szerkezeti és karakteres felhasználásra –
Az OSB hosszú faforgácsokból készül, amelyek meghatározott irányban, több rétegben kerülnek préselésre.
Bútorgyártásban kevésbé általános, mint a laminált forgácslap vagy az MDF, de szerkezeti elemekhez, műhelybútorokhoz, loft vagy ipari stílusú bútorokhoz és egyedi megoldásokhoz érdekes választás lehet.
Előnye a jó szilárdság és a karakteres megjelenés, hátránya viszont a durvább felület és az, hogy esztétikai szempontból nem minden bútorhoz illik.
A leggyakrabban használt bútoripari alapanyagok között mindegyiknek megvan a maga helye.
A cikket szándékosan úgy írtam meg, hogy kezdők számára is érthető legyen, de közben szakmailag ne legyen felszínes. A táblaméreteknél nem állítottam be egyetlen méretet általános szabályként, mert ez gyártónként és konkrét termékenként változik; például az EGGER és a Kronospan kínálatában is többféle méret és vastagság szerepel.
